A településről
Csongrád megye északi részén található. Az 5-ös főúttal, Kiskunmajsával, Jászszentlászlóval és Kistelekkel van aszfaltutas összeköttetése. Területén halad keresztül az M5-ös autópálya, de csak a déli végénél lehet felhajtani rá. A bronzkorban is már lakott volt, a Mételyes dűlőben 1932-ben kerültek felszínre ebből a korból származó agyagedények. A 600-as évek elejétől avarok temetkeztek a Feketehalmi dombnál. A 7. század közepén avar vezért temettek el a Jójárt tanya mellett. Az Árpád-korban két temploma volt a településnek, Alsó- és Felsőcsengelén 1-1. A Bogárháti templomot a tatárok pusztították el, amit a kunok újjáépítettek.
Árpád-kori templomrom
A község lakossága és a Móra Ferenc Múzeum munkatársai (Horváth Ferenc régész vezetésével) közös erővel 1975-ben (január 27. és február 11. között) tárták fel, majd építették újra a kisméretű kőtemplom alapfalait.
A feltárás során megállapítható volt, hogy 1241 előtt épült. A templomot és temetőjét 1241-ben a tatárok elfoglalták és felégették. A XV. században a templom török pusztítás áldozata lett – de romos falai még a XVIII. század végén is álltak.
A templomrom kutatása 1998-ban (az autópálya építés megelőző munkálataként kb. 7.000 m2 területet vizsgáltak át) folytatódott és a templomromtól kb. 50 m-re egy újabb sír került napvilágra. A sírban keleti, sztyeppei, pogány módra eltemetett férfi feküdt teljes felszereléssel, láncpáncélban, fegyverzetben, lóval. A ritka tárgyi anyag egykori viselőjének gazdagságáról árulkodott. A koporsóhoz jávorfát használtak, mely nem volt honos az Alföldön, tehát messzebbről kellett szállítani – mindenképpen csak rangos embernek járhatott. A temetés gondossága, a sír gazdagsága és rendezettsége, a mellette található áldozati hely és a kört alkotó „halotti házak” is erre utalnak – a régészek tehát egy kun vezér sírjára bukkantak – a leletanyag látványos része jelenleg az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark állandó kiállításán látható (ez volt az első hitelesen és szakszerűen eltárt, teljes egészében megmaradt kun vezéri sír – azóta sincs párja!
Csengele ház
Eredetileg zöldség-gyümölcs felvásárló telep épülete volt, majd pedagógus szolgálati lakásként működött. Felújítás után 2013-ban a paraszti otthont bemutató kiállítást alakítottak ki benne.
Csengelei Fúvószenekar
A csoport 1996-ban alakult általános iskolás tanulókból. A kezdetben 15-18 főből álló együttes ma már 25-30 fős ifjúsági zenekarrá nőtte ki magát. Eleinte csak Csengele rendezvényein vettek részt, később egyre rangosabb fesztiválokra, versenyekre kaptak meghívást. Többek között Kiskunfélegyházára, Kiskőrösre, Mezőkövesdre, Budapestre, Szegedre.
A nagy megmérettetések mellett szívesen vesznek részt a környék településein rendezett búcsúkon, falunapokon és egyéb eseményeken. Műsorukon a népszerű indulók mellett, könnyűzenei darabok, filmzenék, musical és operett részletek szerepelnek. Fontosnak tartják az ismerkedést, kapcsolatépítést. Szeretnének egyre több településen bemutatkozni, barátságokat kötni. A fúvószenekar vezetője, karmestere Czirok Zoltán.
Feketehalom
A petőfiszállási határ közelében, Csengele legfelső részén lévő mesterségesen összehordott domb. Már 1733-ban ezen a néven említették. 1936-ban a szegedi múzeum leletmentő ásatásokat végzett itt és 105 avarkori sírt tártak fel. A sírok nagy részét korabeli kincsrablók feldúlták. Ennek ellenére nagyszámú sírmelléklet (kengyel, zabla, lándzsa, csat stb.) került napvilágra. A későbbi időkben is találtak leletek, de ezeknek csak egy része került múzeumba. Régi csengeleiek körében többféle monda terjedt el a keletkezéséről. Az egyik szerint Hunyadi János emeltette egy török elleni győztes csata emlékére. A másik szerint a nagy betyár, Rózsa Sándor hordatta össze. Az egyik variációban a rablott kincsek elrejtésére, a szomorúbb változatban pedig elhunyt kedves eltemetésére. A harmadik hiedelem szerint Attila hun fejedelmet temették ide a hármas koporsóba, a Tisza folyóba temetést pedig megjátszották, hogy eltereljék a figyelmet a csengeleiről. Minden elképzelés téves, hiszen az avarok a 600-as évek elejétől már temetőnek használták.
Koncz Lajosné kézműves, csuhéfonó
Régóta ismerte a csuhéfonást, a gyöngyfűzést és a nemezelést, de csak nyugdíjas korától kezdett el vele intenzíven foglalkozni. Csuhéból készült tárgyait (rózsák, Betlehem) a népi iparművészeti bíráló bizottság zsűrizte, mint kiemelkedő darabokat. A csengelei falunapokon többször szerepelt alkotásaival, és gyerekeknek is rendszeresen tart bemutatókat.
Molnár Mihály helytörténeti gyűjteménye
A gyűjteményben szinte mindenféle, a településsel kapcsolatos tárgy és irat megtalálható. Szinte teljes a Csengelén kiadott pólók kollekciója (polgárőrség, művészeti iskola, fúvós zenekar, motoros klub, Vetter Kft stb.). Sok-sok iskolai bizonyítvány látható az 1930-as évektől kezdve. Szintén sok példány gyűlt össze a földek utáni bérlet fizetését igazoló füzetekből. A tanácsi, majd önkormányzati időket tanácstagi és képviselői megbízólevelek képviselik. Komplett példánnyal rendelkezik az M5-ös autópálya csengelei szakaszának tervrajzából. Az 1990-es önkormányzati választástól kezdődően nagyon sok választási szórólapot, plakátot őriz. 1992-től kezdődően a falu fontosabb eseményeiről készült fotók, valamint kb. 300 órányi videó anyag is a gyűjtemény részét képezi. De megtalálhatók helyi vonatkozású jelvények, érmek, levelezőlapok, kártyanaptárok, konzervcímkék, tollak, öngyújtók és még nagyon sok minden más is. A településen élő Nemere István író kb. 400 dedikált könyvét is birtokolja. A gyűjteményt 1996-os és 2000-es csengelei falunapok keretében faluházban lehetett megtekinteni.
Útmenti keresztek
A csengelei útszéli kereszteket fémből öntött szobrokkal látták el. Településünkön fémlemezből készült ún. „pléh Krisztusok” nem fordultak elő, ami arra vall, hogy az állíttatók módos gazdák voltak. Csengelén nyolc szabadtéri kereszt van.
Vincze János fafaragó
A fafaragó nagyrészt önállóan képezte magát, csak nyugdíjba vonulását követően kezdett el komolyabban foglalkozni a fák megmunkálásával. A kiskunmajsai Figura László adott neki tanácsokat az anatómiai mértékekkel kapcsolatban. 2007-ben szerepelt először a csengelei falunapokon faragványaival, azóta rendszeresen szerepel Csongrád megyei települések kiállításain, valamint budapesti pályázatokon. Szegeden és Budapesten Alkotói Díjban részesült. Számos A és B kategóriás zsűrizett szobra van. Kb. 150 alkotása készült eddig, ennek nagy részét megvásárolták tőle. A lakásán lévő kb. 40 db szobrot szívesen bemutatja az érdeklődőknek. A helybeli fiatalságnak rendszeresen rendez tanítást a fafaragásból.
Szent Imre Római Katolikus Templom
A 2001. szeptember 8-ra elkészült épületet Gyulay Endre megyéspüspök szentelte fel – az ünnepélyes szentmisén kb. kétezren vettek részt. Az ünnepségen a tervező Tar Mihály a következő szavakkal szólt az épületről:
“Célom volt, hogy ez az új templom úgy illeszkedjen a magyar tájba, mintha mindig is itt állt volna, a kis emlékpark mellett”.
Széll János cséplőgépe
A cséplőgép magyar típusú, az 1950-es években készült, fémvázas, faszerkezetű. A faanyag restaurálás előtt áll, viszont a meghajtó szíjak, melyek marhabőrből készültek, mind megvannak hozzá. A cséplőgéphez hozzá tartozik egy elevátor is, mely az 1940-50-es években készült. A cséplőgép meghajtására egy G35 típusú, Hoffer gyártmányú traktor áll rendelkezésre, mely az 1940-50-es években készült Magyarországon. A traktor működőképes. A gép együttest a 2014-es falunapokon mutatta be a nagyközönségnek.
Magyar István kovácsműhelye
Magyar István (1930-2004) kovács- és lakatosmester műhelye volt. Az 1960-as évek elején hozta létre. Előbb a helyi termelő szövetkezet munkásaként, majd később kisiparosként dolgozott benne. Több inas tanulta nála a kovács szakmát, köztük a fia, István is. Idősebb Magyar István halála után a műhelyét megőrizték, de azt csak ritkán használják. A patkolást is tovább végzik, de a kicsi lóállomány miatt kevés rá a kereslet, ifj. Magyar István a MÁV-nál lévő munkája mellett csinálja. A családban nem öröklődött tovább a szakma.
Tanács Attila rádiógyűjteménye
1996-tól gyűjti intenzíven a régi rádiókat. A kollekciójából mintegy 50 darab működőképes, és van néhány olyan rádiója, melyet már nem lehet javítani, mert nem lehet hozzá alkatrészt szerezni. A legrégebbi darabja egy Standard Favorit Super, mely egy német cég magyarországi terméke 1940-ből. Ez működő képes, és közép-, rövid- és hosszúhullámú sávokkal rendelkezik. A készülékeket maga javítgatja a piacokon, vásárokon beszerezve, esetleg szakfolyóiratok hirdetéseit böngészve. A gyűjteményét 2003-ban a kisteleki múzeumban mutatta be.
Csengelei erdő, Móra – fák
1771-ben kezdődnek az első telepítések a futóhomok megkötésére. 1805-től, Vedres István kezdeményezésére újabb területeket fásítanak a kisteleki jobbágyok robotmunkájával. Összesen 372.294 fát ültetnek el 379 holdon. 1900 körül ültetik el a 9 kocsányos tölgyből álló facsoportot, melyből 8 még ma is áll (helyi védelem alatt). 1771-ben építették az erdészházat, mely Szeged város tanyájaként is működött. Az épületnek sok híres vendége (miniszterek, államtitkárok stb.) volt, és itt volt elszállásolva Móra Ferenc is 1932-ben, amikor az Aranykoporsó című regényének egy részét a csengelei erdőben írta. Az erdészházat az 1980-as évek végén lebontották.
A volt erdészház közelében áll a 8 kocsányos tölgyből (Quercus robur) álló kör alakú facsoport. A fákat1905-ben ültették, 1933-ban még 9 példányból állt. Szeged város polgármestere 1933 előtt természeti emlékeknek minősített őket. Már 1971 előtt védett természeti értéknek nyilvánította az Országos Természetvédelmi Hivatal. 2007-től helyi védettséget élvez.
Csengelei puszta
A Csengelei-puszta Dong-értől délre fekvő területe hajdan egy kiterjedt vizenyős terület volt, ami ma szikes jellegeket öltött. A terület ritka természeti értékek őrzője. A semlyék növényvilága rendkívül változatos.
Növénytani szempontból legértékesebbek a magasabb fekvésű foltok, ahol mind a poloskaszagú (Anacamptis coriophora), mind a mocsári kosbornak (Anacamptis palustris subsp. palustris) összességében 100.000 tő feletti állományai virítanak. A vetési konkoly (Agrostemma githago), a kisfészkű aszat (Cirsium brachycephalum), a budai imola (Centaurea sadleriana) és a homoki bakszakáll (Tragopogon floccosus) is meglehetősen nagy számban él ezen a vidéken.
Azokban az években, amikor a Tisza magasabb zöldárja miatt, a parti fecskék (Riparia riparia) kiszorulnak a folyó menti költőhelyeikről, tömegesen jelennek meg a környék minden fészkelésre alkalmasnak látszó agyag, vagy agyagos-homok falánál. Ilyenkor ezek a madarak 1000-es nagyságrendű kolóniákat hoznak létre.
Fehér Kálmán pálinkafőzdéje
Vitéz Gyetvai Lajos korábbi tanyáján alakította ki az Aranykalász Tsz 1962-ben. 1984-ig id. Fehér Kálmán vezette. Ekkor a fia, ifj. Fehér Kálmán vette át tőle az irányítást. Pálinkáival hazai és külföldi sikereket ér el.
